Egyházunk Története
Az egyházi szertartások iránt egyre nagyobb ismét az igény, azonban a hétköznapok csak kevesek számára adatik meg, hogy valamely vallás vagy felekezet közösségében teljenek.
A missziós felekezetek, rendek és gyülekezetek feladata az, hogy olyan helyre is elvigyék az Úr igéjét, ahol még nem szökkent szárba a Tanítás. Ezen evangelizáció része, hogy a vallástól távolmaradók számára is lehetőséget adjon Isten áldását kérni a házasságukra.
Az Ökumenikus Egyház lelkészei számára küldetés, hogy ott is jelen legyen Krisztus, ahol az egyház nem jár sikerrel, de az alapvető hit a krisztusi szeretetben mélyen gyökeredzik.
Kedves Útitársam!
Nem csak mint lelkész, hanem mint olyan, aki ugyanúgy az élet útján utazik, mint te, szólok hozzád. A harmincas és negyvenes éveinkben, legyen szó házasságról vagy arra készülődésről, egyensúlyozunk az önmegvalósítás, a karrier és a szülőség között, ami kevés időt hagy lelki szükségleteink gondozására. Teljesen megértem ezt a nyomást, hiszen én is, mint te, dolgozó felnőtt vagyok, aki családról gondoskodik és a mindennapi kötelességeket látja el.
Az Ökumenikus Egyházban mi, lelkészek, mindannyian diakónusok vagyunk. Úgy döntöttünk, hogy a társadalom tagjaként élünk, mint te. Ugyanakkor igyekszünk egyensúlyt teremteni a papi hivatásunk és a családi életünk között, megértjük a munka adta terhelést, és a gyermeknevelés örömeit és kihívásait. Értjük a mindennapok küzdelmeit, mert mi is átéljük azokat. Élettapasztalataink lehetővé teszik számunkra, hogy jobban szolgálhassunk téged, empátiával és megértéssel kísérve lelki útjaidat.
Tudjuk, hogy a templomi prédikációk és az alkalmi összejövetelek nem biztos, hogy elegendőek a lelki táplálékhoz. Néhány jó dal és a szívből jövő szavak megmozgathatják a lelket, de nem helyettesíthetik a mélyebb támogatást és a mindennapi élet valóságában megalapozott útmutatás iránti igényt.
A célunk, hogy egyházunk olyan eszköz legyen, amely valódi, gyakorlati segítséget nyújt. Nem csak a vasárnapi prédikációért vagy az alkalmi találkozókért vagyunk itt. Szeretnénk veled együtt végigmenni az élet bonyolult dolgain, meghallgatást, támogató szavakat, és mindenekelőtt megértést és elfogadást kínálva.
Mint lelkészek és diakónusok, hivatásunk túlmutat a templomok falain – ez az elkötelezettségünk, hogy melletted járjunk, együtt érezzünk a küzdelmeiddel, és osztozzunk az utadban.
Az ajtónk mindig nyitva áll számodra, és a szívünk készen áll arra, hogy szolgáljon téged. Arra bátorítalak, hogy oszd meg velünk tapasztalataidat, aggodalmaidat és reményeidet. A hangod számít. Együtt olyan közösséget építhetünk, amely mindenkit felemel, függetlenül az életkörülményeitől.
Nem vagy egyedül az utadon. Jöjjünk össze, hogy támogassuk egymást, hogy hitünkben erőt találjunk, és hogy közösségünket a szeretet, a megértés és a lelki növekedés világítótornyává tegyük.
Hitvallás
Mi, az Ökumenikus Egyház tagjai, mélyen hiszünk és valljuk, hogy minden keresztény ember, aki a keresztség szentségében részesült, Krisztus papja. Hiszünk abban, hogy minden megkeresztelt hívő, függetlenül nemétől, korától vagy társadalmi helyzetétől, képes és jogosult arra, hogy közvetlenül kapcsolatba lépjen Istennel, és hogy az ő imái, áldozatai és szolgálatai elfogadhatók és értékesek az Úr előtt.
A keresztények egyetemes papságának elve alapján, minden hívő, aki a keresztség szentségében részesült, része annak a királyi papságnak, amelyet Krisztus alapított. Mindannyian, akik Krisztusban hiszünk, képviseljük és testesítjük meg Isten országát ezen a földön, és hivatottak vagyunk arra, hogy lelki áldozatokat mutassunk be, és hirdessük Isten csodálatos tetteit a világban.
A diakónusok, akik az Ökumenikus Egyházban szolgálnak, a szolgálati papság részét képezik. Ők azok, akiket különösen felkentünk és megbíztunk azzal, hogy szolgálják Isten népét, és hogy vezetők legyenek a közösségben. A diakónusok szolgálata nem emeli őket magasabb rendűvé a többi hívő felett, hanem inkább kifejezi azt a különleges hivatást és elkötelezettséget, amelyet vállaltak, hogy szolgálják az egyházat és annak tagjait.
Ebben az ökumenikus közösségben, ahol a különböző keresztény hagyományok és felekezetek találkoznak és eggyé válnak, elismerjük és ünnepeljük minden hívő egyetemes papságát. Meggyőződésünk, hogy a keresztények közötti egység nem azonosul a közömbösséggel vagy az egyenlőséggel, hanem sokkal inkább azzal a mély kötelékkel, amely Krisztusban egyesít minket, és amely lehetővé teszi számunkra, hogy együtt ünnepeljük és éljük meg a hitünk sokszínűségét és gazdagságát.
Ezért, az Ökumenikus Egyházban, elkötelezzük magunkat amellett, hogy támogatjuk és erősítjük egymás hitét, és hogy együttműködünk a keresztény közösség építésében. Elkötelezzük magunkat amellett, hogy együtt imádkozunk, együtt ünneplünk, és együtt szolgálunk, hogy Isten országa megvalósuljon ezen a földön, és hogy az evangélium örömhíre eljusson minden néphez és minden teremtményhez.
Hitelveink
Az Ökumenikus Egyházban hisszük, hogy Isten arra hív mindannyiunkat, hogy egységben és szeretetben éljünk (János 17). Sajnos a vallás történelme során az Isten nevében nyilatkozó egyházak gyakran engedték a dogmákat és a tanaikat fallá emelkedni, és ezzel kizárni embereket, akik ugyanúgy Jézus szeretetközösségébe tartoznak. Ezért a mi Felekezetünk ahelyett, hogy dogmákra épülő tanokra hivatkozna, amely megosztja az Istent kereső emberiséget, inkább az alapvető, mindannyiunkat a Krisztusi Testvériségben összekötő tiszta forrásra hagyatkozunk – az „alapvető hitelvekre”, amelyek által újjászületünk a bűneinkből és megtapasztalhatjuk Istent a szeretetben. (1 Róm 14,1 1 Kor 13,2)
Miben hiszünk?
Isten
Hisszük, hogy a Teremtő Isten alkotta és irányítja a világot. Örökkön létező, három formában, amely az Atya, a Fiú és a Szentlélek. E három egy és ugyanaz, és mindannyian Isten maga.
Ter 28,19
1 Péter 1,2
2 Kor 13,14
Jézus Krisztus
Jézus Krisztus Isten Fia. Egyenlő az Atyával. Szeplőtlenül fogant és született, tökéletes, emberi lény, bűnök nélkül. Felajánlotta magát áldozatként az emberek bűneiért, s meghalt a kereszten értünk. Feltámadt a harmadik napon, felemelkedett a Mennybe és visszatér közénk, hogy vezessen minket.
Máté 1,22-23
Ján 1,1-5; 14,10-30
ApCsel 1,9-11
Szentlélek
A Szentlélek egyenlő az Atyával és a Fiúval. Jelen van a világban, hogy az embert emlékeztesse Jézus Krisztus szeretetére. Mindenkiben ott él a Megváltás óta. A hívő embert erővel tölti fel, amelynek segítségével megértheti és megélheti a spirituális bölcsességet és a jóra törekvést. Keresztényként a Szentlélek irányítását keressük.
2 Kor 3,17
Ján 16,7-13; 14-16
ApCsel 1,8
Biblia
A Biblia Isten szava hozzánk, amelyet Isten által vezérelt emberek írtak a Szentlélek útmutatásával. A minden felett álló igazság forrása a keresztények számára, amelyhez – lévén Isten szava – nem szükséges semmilyen kiegészítő dogma, doktrína vagy torzítás.
2 Péter 1,20-21
Ember
Az ember Isten képmása. A Teremtő alkotásának csúcsa. Noha minden ember a jóság és a szeretet erejével bír, mindannyian hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről az isteni erőről és annak ellenében tenni. Ezt nevezzük „bűnnek”. Ezek a bűnök elválasztanak minket Istentől és okoznak számos bajt az életünkben.
Ter 1,27
1 Róm 3,23
Zsol 8,3-6
Megváltás
A Megváltás Isten ajándéka, amelyért nem kér semmit. Bűneinket Jézus Krisztus követésével, a szeretet gyakorlásával és a jóra törekvéssel győzhetjük le. Amikor Isten felé fordulunk, és elfogadjuk, hogy az Ő szeretete munkál bennünk, ennek engedjük át a gondolatainkat és az életünket, akkor elfogadjuk a Megváltást. Az örök élet azzal pillanattal kezdődik el, hogy Jézus Krisztust befogadjuk az életünkbe.
1 Róm 6,23; 5,1
Efez 2,8-9
Ján 14,6; 1,12
Öröklét
Minden ember lelke örök életre teremtetett. Dönthetünk, hogy örökké élük Isten szeretetétől távol, vagy a Megváltás kegyelméből Isten szeretetében. A Pokol valójában az örökkévalóságban élni Isten szeretetén kívül. A Menyország pedig az örökkévaló egység Istennel.
Ján 3,16; 2,25; 5,11-13
1 Róm 6,23
Dániel 2,44
Közösség
Aki szeret, Jézus tanítványává szegődik. Családját Isten országává formálja. Olyannal köt életszövetséget, aki ebben a feladatban is a társa akar lenni. Nem éri be a templomok nagyüzemi szolgáltatásaival, hanem kisközösséget is formál, mint Jézus a Tizenkettővel. Ilyet keres magának. Majd abban felnövekedve, maga is létrehoz ilyent, mert az Isten akaratát kereső emberek kisközösségei nélkül nem tud jézusivá alakulni az emberi tudat. Enélkül pedig meg nem születhetik a szeretet civilizációja a földön.
Máté 5,1
Szolgálattevők - diakónusok
A diakónusok arra kaptak meghívást, hogy a szolgáló Krisztus képét öltsék magukra.
A diakónus a kereszténységben olyan személy, aki egyházi szolgálatokat teljesít. A nagyobb keresztény egyházak, mint például a katolikus egyház, az ortodox egyházak, a skandináv evangélikus egyházak, a metodista egyházak, az anglikán közösség, a diakonátust szolgálati rendnek tekintik.
Az ősegyházban a 12 apostol feladatai megsokasodtak, ezért kiválasztottak 7 embert, hogy ők kifejezetten a szegényeket szolgálják (ApCsel 6,1-6). Azonban Szent István első vértanú példája mutatja, hogy kezdettől fogva foglalkoztak az igeszolgálattal is (ApCsel 6,8-7,60).
Az 1840-es évek Németországáig lehet visszavezetni azt a eszmét, mely szerint újra szükség van az állandó diakonátusra: akkor merült föl először, hogy a diakónusok révén az Egyház közelebb kerülhetne az átlagemberekhez, hiszen a diakónus azoknak hirdetné az evangéliumot, akik között él. Amióta a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) visszaállította az állandó diakonátus intézményét, a diakónusok száma folyamatosan emelkedik.
Az Ökumenikus Egyházban, tekintettel arra, hogy „szolgáló felekezet”, kizárólag állandó diakónusok szolgálnak. A felsőfokú teológiai alapképzést követően válnak az egyház állandó családos diakónusaivá, elfogadva a „Fides, Servitio, Unio”, azaz a „hit” a „szolgálat” és az „egység” alapelvét. Ezt szimbolizálja az egyszerű fekete liturgikus ruházatuk és rajta a három csomóval összefogott kötél. Egyházunk diakónusai hivatásszerűen gyakorolják a lelkészi munkát, így keresztelnek, esketnek és temetnek, valamint ellátnak tábori lelkészi- és kórházlelkészi szolgálatot.
Egységes Rítus- és szertartásrend
Az ökumené jegyében került megalkotásra az Ökumenikus Egyház egységes rítus- és szertartásrendje, amely a vonatkozó jogszabály szerint része az alapszabálynak is.
A szertartásrend szabályozza a rendes Istentisztelet, az ünnepnapok, a keresztelések, az esketések és a temetések rendjét. Ettől eltérni az egyház lelkészeinek indokolt esetben, az egyháztanács kifejezett engedélyével lehetséges.
Kapcsolatunk más egyházakkal
A katolikus egyház fenntartja, hogy a Krisztus által alapított „egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyház” csak a katolikus egyházban áll fenn, de elismeri, hogy a Szentlélek más keresztény közösségek által is elvezetheti az embereket az üdvösségre. Az Egyház azt tanítja, hogy a Szentlélek mindenkit arra hív, hogy minden keresztény munkálkodjon azon, hogy megvalósuljon közöttük a teljes egység – ezt nevezik ökumenizmusnak.
Magyarországon – csakúgy, mint a világ sok más táján – a keresztény vallásfelekezetek két fő típusa alakult ki az évszázadok folyamán. Az egyik a népegyházak nagy családja (katolikus, református, evangélikus és unitárius), a másik az ún. szabadegyházak. A szabadegyházak tehát protestáns eredetű keresztény vallási közösségek. A kisegyházak Magyarországon a 19. század derekán jelentek meg, terjedésük nagyobb visszhangot csak a század második felétől váltott ki.
Az Ökumenikus Egyház olyan szabadegyház, amely elismeri a Katolikus Egyház hitelveit, és a protestáns egyházak hitelveit. Azonban a krisztusi tanítást annak eredeti formájában, a hierarchikus klerikális rendszer nélkül, eredeti jelentésében tekinti követendőnek. „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (János 13,35)
Kapcsolatunk az állammal
Magyarországon 2012. január 1-jétől a 2011. évi CCVI. törvény szabályozza a magyarországi egyházak jogállását.. Így az egyházakat nem „elismerik”, hanem nyilvántartásba veszik egységesen bírósági eljárásban, a törvényben meghatározott feltételek alapján, indoklás és rendes bírói jogorvoslat mellett.
Azonban csak azon egyházakat tekinti a Strasbourgi bíróságon is megtámadott vallásügyi törvény „bevett egyházaknak”, amelyik legalább 1000 fős taglétszámot, vagy az szja 1 százalékos felajánlások alapján is igazolható társadalmi támogatottságot (400 szja 1 százalékos felajánlás 3 év átlagában) rögzít, és legalább 5 éves vallási egyesületként való működést ír elő.
Az Ökumenikus Egyház a törvény értelmében ezért jogi formáját tekintve „vallási egyesület”. Az Ökumenikus Egyház olyan szeretetközösség, amely nem kíván „bevett egyház” lenni a jelen jogi keretek között. A krisztusi tanítás ugyanis nem teszi szükségessé a hitelveink követéséhez azt, hogy állami feladatokat lássunk el vagy a törvény értelmében politikailag „együttműködjünk a kormánnyal”.
A mi küldetésünk egyszerű: az örömhír hirdetése azokon a közösségi eseményeken, ahol és amikor szeretetközösségek alakulnak. Az örömhír egyszerű, nem igényel dogmákat: „szeressétek egymást” (Jn 15,12-17).
Ordo Franciscanus Evangelii (OFE)
Az Ökumenikus Egyház diakónusai tagjai a Szekuláris Evangelizációs Ferences Rendnek.
Az Ordo Franciscanus Evangelii (OFE) szervezetet felszentelt diakónusok egy csoportja hozta létre. Ezek a diakónusok, akik nem a hagyományos plébániai egyházi struktúrában szolgáltak, hivatást éreztek arra, hogy egyedülálló és személyes módon evangelizáljanak. Felismerték, hogy sokan eltávolodtak a hagyományos egyháztól, de életük fontos mérföldkövei során mégis lelki útmutatást kerestek.
Az OFE ezekre a sorsfordító pillanatokra összpontosít. Lelki szolgálatot és útmutatást nyújtanak olyan események során, mint a házasságkötés, a születés és az élet végének pillanatai. A diakónusok, akik a helyi társadalom tagjai, hasonló életkihívásokkal, mélyen kapcsolódnak azokhoz, akiket szolgálnak, hidat kínálva az egyház ősi hagyományai és az élet modern kihívásai között.