Elég alap mondat, de vannak olyanok, akik rendszeresen elfeledkeznek a saját szüleikről. Mikor kirepülünk a szülői házból, és végleg magunkra hagyatkozunk, a rohanó élet mellet képesek vagyunk elfeledkezni a fontos dolgokról. Pörögnek a hétköznapok, az élet rohan, és egy idő után tűnik csak fel, mikor feltesszük magunknak a kérdést: Mikor voltam utoljára otthon?
Pedig ha belegondolunk, hogy mi mindent köszönhetünk a szüleinknek, nem szép dolog, ha elfeledkezünk róluk, pláne, ha már idősek. Vegyük sorra, miket tettek értünk.
Amikor gyerekek voltunk, mindenre szükségünk volt a szüleinktől. Ők támogattak minket, lényegében mindenben. De ennek fordítva is teljesülnie kell, mikor mi már felnőttek vagyunk, ők pedig egyre idősebbek. De mik azok a szinte észrevehetetlen dolgok, amikben a szüleink támogattak minket? Ami lényegében megéri, hogy viszont támogassuk őket, ha eljön az ideje?
Szülővé válás
Először is, miattunk váltak szülőkké, szóval, ha másért nem is, a rengeteg lemondásért mindenképp hálásnak kell lennünk nekik.
Támogatás
Támogattak minket olyan dolgokkal, amikre szükségünk volt.
Ruháztatás
Elég alapvetően hangzik, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy mennyi mindent kaptunk a szüleinktől. Gondoljunk bele; mikor kicsi a gyerek, és folyamatos növésben van, akkor szinte hetente kell új gardróbot összeállítani neki. Nem kis pénzekről beszélünk ilyenkor. Ezen a vonalon tovább lehet menni egészen felnőttkorig. Emlékszel még a lázadó tinédzser éveidre, mikor nagyon akartad azt a szakadt farmer, vagy a fűzős bakancsot és anyukádnak nem tetszett? Mégis, vett két mély levegőt, mondott egy olyat, hogy „én megveszem, de ha nem fogod hordani…” és tényleg megvette, csak azért, hogy te boldog legyél.
Az anyukalét
Az édesanyádnak köszönhetsz lényegében mindent. Ő adta neked a tejet néhány hónapos korodig, vigyázott rád, betakart, mesét olvasott. Megérdemli azt a néhány szál virágot Anyák napján, sőt ennél még sokkal többet.
Feltétlen szeretet
Emlékszel még azokra a fárasztó reggelekre, mikor suliba kellett menni és háromnegyed nyolcra, vagy nyolcra bent kellett lenni a terembe? Tavasszal és nyár elején elviselhetőbb volt, de mikor télen még sötét volt, és korán kellett kelni és indulni a buszhoz, akkor anyukád már előtted ébren volt, és szendvicset csomagolt tízóraira. Mi ez, ha nem feltétlen szeretet?
Apai jellemformálás
Az édesapák feladata valahogy mindig egy kicsit háttérbe szorul, de nem szabad elfelejteni, hogy mennyit tesznek hozzá egy gyerek jellemfejlődéséhez. Az a rengeteg munka, csak azért, hogy neked mindened meglegyen nem elfelejtendő.
